Hír

Open Stage: „Körforgásban maradni, mint a Monty Python”

Különösebb bemutatásra nincs szükségük, aki látta már a produkciójukat, tudja, a rekeszizmait rendesen be kell készítenie. Az Open Stage ezúttal az Õszi Sokadalom nagyszínpadán nevettet meg. Errõl és terveikrõl is mesélt gyakornokunknak, Farkas Áronnak Lung László Zsolt és Kozma Attila, az együttes tagjai.

Már többször felléptetek a céhes városban, de az Õszi Sokadalom színpadán elõször láthat titeket a közönség. Milyen mûsorral készültök erre az alkalomra?

L.L.Zs. – Megtiszteltetés számunkra, hogy az idén felléphetünk az Õszi Sokadalom nagyszínpadán, fõmûsoridõben. A produkció szerkezete közvetlenül az elõadás elõtt lesz eldöntve, természetesen vannak biztos pontok, de akár azok is változhatnak elõadás alatt, ha a helyzet úgy követeli meg. Több, mint két évvel ezelõtt voltunk Kézdivásárhelyen, kíváncsian várjuk a találkozást a közönséggel, reméljük nem okozunk csalódást.

K.A. - Igen, minden új helyszín speciális, mert be kell venni, meg kell hódítani. A technikai legetõségek itt sokkal gazdagabbak, úgyhogy több fronton tudunk „támadni”. De úgy gondolom ezt nem kell elárulni, mert akkor nem tudjuk meglepni az embereket.  Az lenne a jó, ha az elvárásokat felülmúlnánk.

Mindketten gyakorló színészek vagytok, Zsolt pedig a Vigadó Mûvelõdési Ház igazgatójaként is tevékenykedik. Hogyan egyeztethetõ össze mindez az Open Stage-el?

L.L.Zs. – Az Open Stage ötletét egy színházi elõadás is adta, tehát azt is mondhatnám, hogy ezt a két dolgot nem lehet elválasztani egymástól, ugyanis mindent, ami az elõadásainkhoz köthetõ színházi eszközökkel oldunk meg. Gondolok itt a jelenetek szerkezetére, felépítésére, szerepek stb. Az én életemben a színház, az Open Stage mellett ott van a Vigadó Mûvelõdési Ház mûködése, élete is, amit ugyanúgy a szívemen hordok és  szeretek csinálni, mint a másik kettõt és õsztõl még bejön egy egyetem is. Úgy lehet egyeztetni, hogy évadban éjfél elõtt nem fekszem le és reggel hatkor kelek, hétvégén legtöbbször csak annyira van idõ, hogy megnézem a Chelsea meccset. Természetesen nem mindig van ez így, de vannak „zúzós” idõszakok. A Vigadó Mûvelõdési Háznál egy remek csapattal dolgozom, akik nélkül nem lehetne ebben a tempóban és minõségben dolgozni. Most pl. csütörtökön színházi bemutatóm van, másnap Szatmáron lépünk fel, utána Kézdivásárhelyen. Fárasztó forgatókönyv, de hálát adok az Istennek, hogy részt vehetek benne.

K.A. - Nagyon jól, mert egyik segíti a másikat. Mind a kettõbõl egyformán nyerhetsz tapasztalatot, amit majd hol itt, hol ott lehet kamatoztatni. Nincs ellentmondás a kettõ között, hiszen alapjaiban ugyanarról szól: a színházról, az alkotásról.

Miben más egy színházi elõadásra és egy koncertre való felkészülés?

L.L.Zs. – Bár sokaknak úgy tûnik (fõleg szakmai körökben), hogy az Open Stage egy laza kis hakni produkció, mi mégsem annak fogjuk fel. Maximális felkészülést és koncentrációt igényel minden egyes fellépés. Elsõ sorban saját jelenetekkel es dalokkal készülünk, és azzal kell szórakoztassuk a közönséget másfél vagy egy órán keresztül, ami nem egy könnyû mûfaj, fõleg ha olyan helyzetbe kerülünk, amikor a közönség nagy része nem feltétlenül kíváncsi ránk. A színpadról egy tömeget látsz, ahol vannak gyerekek, fiatalok, középkorú és idõsebb nézõk, de mi akkor vagyunk jók, ha mindenki nevet vagy legalább mosolyog. Nekünk a nem titkolt célunk az, hogy, akik bennünket néznek jól érezzék magukat és nem feltétlenül rajtunk nevessenek, hanem azokon az elrajzolt helyzeteken, amelyeket felmutatunk.

K.A. - Lényegében semmiben, mert mind a kettõre ugyanolyan elhivatottsággal és intenzitással kell készülni. A körülmények különböznek:míg egyik helyen vár a stabil ötltözõ, máshol az autóban vagy a szabad ég alatt kell felkészülni, de ez már hozzátartozik a fellépések” romantikájához”.

Idén 10 éves az Open Stage. Hogyan tekintetek vissza erre az idõszakra? Melyek a legnagyobb élményeitek?

L.L.Zs. – Jóval több, attól függ, hogy mit veszünk viszonyítási alapnak. Mi jövõben fogjuk ünnepelni, mivel 2007-ben jelent meg az elsõ lemezünk, akkor kerültünk be a nagy köztudatba, de a történetünk 2002/2003-ban kezdõdött. Több száz fellépésen, elõadáson, koncerten vagyunk túl, rengeteg élmény van az életünkben, ami ide köthetõ, de az a fellépés, ahol 2000 forintot akartak adni elõadás után gázsiként, azért az meglepett minket rendesenJ De hosszú ez a fejezet, most hirtelen ez jutott eszembe, nyilván minden egyes találkozási lehetõség a közönséggel bárhol a világban már önmagában egy élmény. Ha leszólítanak a világ másik végében egy benzinkútnál, mert felismertek ugyanakkora élmény, mint a hegy tetején egy eldugott faluban játszani két „foszni deszkán”, két ló mellett, zivatar után és nyakig a sárban. A legnagyobb élmény mégis az, hogy a Jóisten megadta nekünk ezt a lehetõséget, hogy mindezt átéljük. Bár nincsen sem arany, sem platina lemezünk, de õszintén a közönség szeretetét semmi pénzért nem cserélném le arany vagy platina baromságokra.

K.A. - Észre sem vettem, hogy eltelt ennyi idõ, fõleg akkor, ha évadokban kell gondolkodni, nem naptári évben, mert nekünk kétszer van szilveszter egy évben. Az elsõ augusztus végén, évadkezdéskor, a másik pedig december 31-én. Nagyon dús és hasznos idõszak ez. Úgymond nevet tudtunk csinálni magunknak, nem kell majd azzal vádolni magunkat, hogy henyéltük a hétköznapok langyos lábvizében, valamelyik színház árnyékában. Rengeteg helyen megfordultunk, olyan rendezvényeken is ahová szakmai fegyvertény volt bejutni. Engem leginkább Norvégia varázsolt el, ahol egyszer felléptünk.

Öt éve jelent meg az utolsó lemezetek. Készültök új anyaggal? És ha igen, mikor hallhatja azt a közönség?

L.L.Zs. – Azért nem jelent meg lemezünk a Lájkodalom után, mert már nem lemezekben gondolkodunk. A világ megváltozott és nekünk erre reagálnunk kell. Már a Lájkodalom gyártási idõszakában is kockázatos volt ilyen jellegû produkciókba pénzt fektetni, de az még kitermelte az árát. A lemezkiadóm megvan, bármikor kijöhetnénk egy lemezzel, de jelen pillanatban nem ez a cél. Új jelenet és dal ötlet nagyon sok van az otthoni gépemen, ezek lassan napvilágot fognak látni az interneten videó vagy audió formában. Aztán lássuk mit hoz a jövõ. Az biztos, hogy a búcsúkoncert nem mostanában lesz, és remélem minimum annyit tudunk körforgásban maradni, mint a Monty Python J

K.A. - Most megint nagy a sürgölõdés a fejünkben, mi is érezzük, hogy tovább kell lépnünk. Egyelõre még csak tervek vannak, de hamarosan lesz hallható-látható eredménye is, szerencsére nem szorítanak szigorú határidõk. Lassan csepegtetjük bele az új dolgokat a repertoárunkba, mert –bár hihetetlen, de a tapasztalat ezt igazolja – az emberek fergetegesen tudnak nevetni azon is amit már rég ismernek.

Fotók

Open Stage: „Körforgásban maradni, mint a Monty Python”0